Vitalitás

Vitalitás

Látjuk majd, hogy a forgórész fordulatszáma (vitalitásunk) erősen függ fittségünktől, koncentráló képességünktől, vitalitásunktól, s mindig a pillanatnyi állapotunkat mutatja. így kora reggel, közvetlenül ébredés után, vagy nagyon fáradtan, lefekvés előtt alacsony a fordulatszám, a vitalitás értéke. Várhatóan a legnagyobb vitalitás értékeket a délelőtt folyamán vagy kora délután mérhetjük. Nagyon fontos megtalálni és megtanulni, hogy mely tudatállapotban érhetjük el a maximális fordulatszám-értéket, hol maximális a vitalitás szintünk. Ez az állapot a teljes ellazulás, elernyedtség és a görcsös koncentrálás között jön létre, egy viszonylag keskeny tartományban. Legegyszerűbben úgy érhetjük el ezt a meditatív állapothoz hasonló tudatállapotot, ha például kedvenc zenénkre gondolunk, vagy egy olyan tevékenységet képzelünk el, amit szívesen és felszabadultan végzünk. Ez az a tudatállapot, amelyben legjobban működik szervezetünk, ahol problémáink nem zavarnak minket, megfelelő a vitalitásunk. Ekkor keletkezik bennünk a legtöbb bioenergia, és ez a mérésnél is szépen látszik. érdemes mindkét kezünkkel külön-külön is kipróbálni ezt a jelenséget. általában azt tapasztaljuk, hogy nem azonos eredményt kapunk, van akinek a jobb kezével, van akinek a bal kezével adódik magasabb fordulatszám, azaz magasabb vitalitás érték.

A mért értéket VQ -nak (vitalitás-kvóciensnek) vagy vitalitás hányadosnak nevezzük. Ez összehasonlító érték, amely azt mutatja, hogy az átlaghoz képest mekkora a mi pillanatnyi bioenergia szintünk. Míg az intelligencia hányadosnál (IQ) nincs nagy különbség két ember között (a mérése sem egzakt), a vitalitás érték pontosan mérhető és nagy különbségek lehetnek. Az intelligencia hányados értéke is befolyásolható egy-egy embernél. Fáradtság vagy idegesség lerontja vitalitásunkat, de azt tapasztalták, hogy kellemes zene hatására megnőhet. A vitalitás hányadost, a VQ értékét még több paraméter befolyásolja. Ezekre majd részletesen kitérünk. Az alábbi táblázatban a csúcsidőben, tehát legjobb formánkban mért vitalitás hányados értékelését, összehasonlítását láthatjuk:

Lappangó betegség, idegesség, szorongás, fáradtság, frontátvonulás, hideg vagy hőség erősen csökkenti az értékét, de ezek elmúltával a szintnek újra nőnie kell. A fenti értékek körülbelül 14 éves kortól 60 éves korig helyesek. Az emberek alkatától, mentalitásától és életvitelétől függően rendkívül nagy eltérések fordulhatnak elő a vitalitás értékekben.

A vitalitás szint mérését nemcsak a kéz közelében lehet elvégezni (bár ott a legegyszerűbb és legcélszerűbb), hanem például a könyöknél, a térdnél, a lábnál is vagy a fejünk körül. Ez a készülék csak igen kis távolságokról képes kimutatni a vitalitást átlagos esetben. Kirobbanó képességű embereknél azonban ki tudja mérni néhányszor tíz centiméteres távolságból is. Ilyenkor elég, ha valaki nagyobb távolságról ránéz a készülékre, vagy ujjaival energiát “lő” rá, akkor is forgásba jön. Ez azonban csak kevés embernek sikerül. Az ilyen nagy távolságokra való érzékeléshez egy külön készülék készül, ami sokkal bonyolultabb felépítésű vitalitás mérő készülék.

Összefoglalva, egy adott mérés alkalmával az elért maximális érték jelenti a pillanatnyi vitalitás szintünket. Ezt a legmagasabb értéket mindaddig jelzi a készülék, amíg meg nem áll a kerék.

A több mint ezer emberen történt mérés azt mutatta, hogy az átlagos vitalitás érték körülbelül 6 fordulat/perc, ezt tekintjük az átlagember vitalitásszintjének, ekkor mondjuk azt, hogy valakinek 100% a VQ (vitalitás szint) szintje. A vitalitás hányados az átlagtól való eltérést mutatja, ha tehát valakinek 150%-os a vitalitás hányadosa, az azt jelenti, hogy a mért fordulatszám 6×1,5 azaz 9, ami már átlag fölötti érték. De ha valakinek 50% a vitalitás hányadosa, akkor a fordulatszáma 6×0,5 azaz 3, és ez sajnos átlag alatti érték. Természetesen az is érdekes még, hogy ki mennyi ideig bírja tartani ezt a szintet, mert sokszor előfordul, hogy valaki, bár igen magas értéket tud elérni, hamar kifárad, de akadnak olyan emberek is, akiknek vitalitásszintje (energialeadása) közepes vagy magas érték, és ezt nagyon hosszú ideig, akár fél óráig is tartani tudják. Nem célunk az, hogy valaki nagyon sokszor vagy állandóan mérjen ezzel a készülékkel, mert ez fárasztó lehet. A készüléknek az a fő célja és feladata, hogy segítségével életvitelünkben olyan változásokhoz segítsen hozzá, amelyek jelentősen növelik a vitalitásszintet, és így sokkal egészségesebbek, versenyképesebbek lehetünk. Nincs baj akkor sem, ha VQ értékünk néhány hétig a 100%-os szint alatt van, azaz nem éri el az átlagot. Ettől még egészségesek lehetünk, de ez arra int, hogy figyeljünk magunkra, óvjuk egészségünket, és tegyünk meg mindent azért, hogy vitalitásunk újra legalább átlagos szintű legyen.

A következőkben ezért azt foglaljuk össze röviden, hogy hogyan javítható a vitalitás, minek a hatására emelkedik vagy csökken értéke.

Hogyan növelhető a vitalitás?

Vegyük most át dióhéjban azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek jelentősen befolyásolják az ember energiaszintjét, teljesítőképességét, versenyképességét.

Alvás

A legfontosabb és legegyszerűbb talán az alvás, bár kevesen ismerik és méltányolják ennek igazi jelentőségét. Nemcsak az számít, hogy mennyi időt alszunk, hanem az is, hogy mikor. Az eddigi mérések megerősítették azt a régi tapasztalatot, hogy legcélszerűbb este 9-kor, de legkésőbb 10-kor megkezdeni az alvást, nyáron nagyjából a Nappal együtt feküdni. Ha ezt a természetes és ősrégi ritmust követjük, a szervezetünkbe beépített többszázezer éves szokás harmonikusan hat életünkre, sokkal jobban ki tudjuk pihenni magunkat, mintha például jóval éjfél után kezdjük el az alvást, és a nappali órákban is folytatjuk. Pihentetőbb, jobban feltölt a természetes alvásritmus. Vitalitásszintünk legegyszerűbben tehát a természetes pihenési periódusok visszaállításával javítható, ezzel érdemes kezdenünk.

Lazító gyakorlatok

Egy másik rendkívül fontos tényező az ellazulás megtanulása, használata, a görcsoldás, a rövis feltöltődés elsajátítása. Nagyon régi módszerek léteznek arra, hogyan töltsük föl magunkat energiával. A legrégebbi talán az indiai jóga, de a Távol-Keleten, Kínában többféle módszert is kidolgoztak, amelyek a légzés és mozgás kombinálásával töltenek fel. Ilyen példáula Csi-Kung. Lényeges, hogy kis idő után megtanulhatjuk, hogyan tudjuk magunkat újra stresszmentes állapotba vinni s ezáltal rövid idő alatt, akár néhány perc alatt újra föltölteni energiával szervezetünket. (Számos részletes könyv, leírás található a légzéstechnikákról és meditációs állapotokról.) A mai orvostudomány vagy pszichológia mérésekkel is ki tudja mutatni, el tudja határolni az agy egyes működési fázisait. A relaxációs, energiafeltöltődéssel járó állapotra az alfa állapot elnevezést használják EEG-méréseknél. Ez durván annyit jelent, hogy nagyjából 10-11 Herzes frekvencia mutatható ki agyunk működésénél, ha annak elektromos tevékenységét vizsgáljuk. Ennek az állapotnak az elérése is tanulható, egyszerű, gyorsan elsajátítható módszer például a Silva-féle agykontroll is. Az ideális kombinációt valószínűleg a mentális- és légzéstechnikák együttes alkalmazásával érhetjük el, ez esetben a leggyorsabb a feltöltődés az eddigi tapasztalatok szerint. éppen ezért nem mindegy a testtartás sem. Nagyon fontos, hogy egyenes gerinccel üljünk, hogy tüdőnk mindig megtelhessen levegővel és így az oxigénellátásunk tökéletes legyen. A horpadt mellkas, a görnyedt testtartás nagymérékben nehezíti a légzést, az oxigéncserét és így alacsonyabb vitalitásértékhez vezet.

Sport

Sportolással, azaz a relaxáció- és légzésgyakorlat egy másik fajtájával szintén javíthatunk vitalitásértékünkön. Fontos azonban tudni, hogy nem mindig és nem akármeddig hasznos a sportolás. Ki tudjuk mérni, hogy mi az az érték számunkra, amíg feltölt a sportolás és mi az a határ, ami után már kifáraszt, lemerít, esetleg veszélyesen alacsony vitalitásértékre süllyeszt a túlerőltetés. Ideális sport ilyen szempontból az úszás, vagy a mértékkel végzett gimnasztika, jó még a kocogás, a tenisz, ha ezt friss, tiszta levegőn tesszük.

Míg az eddigi szempontok a mentális technikákkal és az oxigénellátással foglalkoztak, nézzük meg ezután, hogy milyen tényezők, körülmények hatnak még a vitalitásértékünkre. Ezek jórészt a táplálkozásunktól, étel- és italfogyasztási szokásainktól függenek.

Vitaminok

A legegyszerűbb, ha ellenőrizzük, hozzá jutunk-e megfelelő mennyiségű vitaminhoz. Ennek legjobb módja, ha eredeti formájukban, gyümölcsként és zöldségként fogyasztjuk őket. Csak akkor használjunk mesterséges készítményket, ha nincs lehetőségünk természetes anyagokhoz jutni. Számos vitaminkészítmény kapható a kereskedelemben és ki lehet próbálni, hogy ezeknek a szedése növeli-e vitalitásértékünket. Néha egy-két vitamin hiánya is jelentősen lecsökkentheti a VQ-értéket, ezt a legkönnyebb pótolni.

Nyomelemek

A következő, jóval bonyolultabb, de igen-igen fontos táplálkozási kérdés a megfelelő nyomelemek biztosítása. Szervezetünkenben több mint húszezer enzim végzi a tápanyagok lebontását és a szervezet regenerációját. Az enzimek ezeknek a folyamatokank nélkülözhetetlen részei, katalizátorai. Az enzimek viszonylag kis mennyiségű, de nagyon fontos nyomelemet is fölhasználnak működésükhöz.

Táplálékainkaban általában hiánytalalnul megkapjuk a hat fő bioelemet (hidrogén, oxigén, szén, nitrogén, kén és foszfor). Nagyobb gond van azonban az öt járulékos bioelem felszívásában, beépítésében (vas,magnézium, kálcium, nátrium és kálium). Itt már előfordulhatnak hiány okozta betegségek, például a vashiány elég gyakori. Leggyakrabban azonban a bionyomelem ellátással vannak gondok. A modern mezőgazdaság ugyanis olyan fejlett növényeket nemesített ki, amelyek az életünkhöz szükséges nyomelemek megfelelő mennyisége nélkül is igen magas terméshozamot tudnak biztosítani. Ezek a hibrid növények olcsón ugyan, de rossz minőségű nyomelemgarnitúrát juttatnak el hozzánk. Ilyenkor az általunk felvett táplálék mennyiségében ugyan nincs hiány, minőségi összetétele azonban nagyon kedvezőtlen lehet. Az ipari környezetszennyezés még akkor is károsítja az enzimjeinket, ezeket a szorgalmas vegyületket, ha a táplálékunkban egyébként elegendő nyomelelmhez jutnánk. A nehézfémek például kifejezetten gátolják a hasznos nyomelemek beépülését, ezért nagyon károsak. De nemcsak az a fontos, hogy ezekből a nyomelemekből mennyit fogyaztunk, hanem az is lényeges, hogy milyen kémiai kötésben jutnak el hozzánk. Egyáltalán nem mindegy, hogy hány vegyértékűek, milyen vegyületben szerepelnek.

Jelenlegi technikai civilizációnk sajnos olyan elemeket is juttat a szervezetbe, amelyek kifejezetten károsak és meggátolják, lehetetlenné teszik fontos nyomelemek fölszívódását. Ahogy már említettük az enzimek kifogástalan működéséhez az is szükséges, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű nyomelem jusson el hozzánk, mint például szilícium, mangán, kobalt, réz, cink, szelén, bróm, jód, bizmut, stb. Egyes nehézfémek azonban, mint például az ólom, a kadmium vagy a higany lekötik ezeket a szükséges nyomelemeket, melyek így nem épülhetnek be a szervezetünkbe. Ez igen súlyos anyagcserezavart okoz, a fehérjeszintézis nem működik. így a vérben felhalmozott ólom a szervezet oxigénellátását nagymértékben rontja, esetleg tönkre teheti. Különösen városokban, ipari környezetben élő embereknél nagyon fontos a megfelelő nyomelem- és vitaminellátás biztosítása azért, mert a légszennyezés és talajszennyezés miatt sok nehézfém jut a szervezetünkbe. Sajnos az általunk elfogyasztott növényi táplálékban az utóbbi időben nagymértékben feldúsúltak a nehézfémek. A hőerőművek légszennyezése pedig savassá teszi sok helyen a talajt és ilyen talajból nem tud fölszívódni az összes szükséges nyomelem.

Ezért ha 100%-nál alacsonyabb a VQ szintünk hosszabb ideig, mindenképpen több nyomelemkészítményt is ki kell próbálni és huzamosabb ideig szedni azért, hogy még idejében helyreálljon a szervezet nyomelemháztartása, azaz enzimjeink, a fehérjeszintézis, testünk újrafelépítése megfelelő módon alakuljon. Enzimjeink minősége rendkívül fontos a szervezet védekezőképességének, immunrendszerének erősségében, s minél jobb, erősebb az immunrendszerünk, annál magasabb a vitalitásértékünk. Konkrét tapasztalatunk volt, hogy nagyvárosokban élő, vashiányos anémiával (vérszegénységgel) küszködő betegek vitalitásszintje 50% körül mozgott, de hatásos nyomelem terápia után vitalitásértékük néhány hét alatt 100% fölé emelkedett. Ugyancsak fontos lehet átmeneti vitaminhiány esetén a vitaminok pótlása. A leggyorsabb, leghatásosabb eredményt a C vitamin megfelelő adagolásával lehet elérni. A C vitamin hiány néhány nap alatt megszüntethető, s ez 20-30 százalékos VQ szint emelkedéshez vezethet. Nincs pontos, mindenkire általánosan elfogadható adagolási szint, például a C vitmin esetében saját magunknak kell kikísérletezni, hogy mekkora adagra van szükségünk, hiszen ez nagyban függ környezetünk szennyezettségétől, életvitelünktől, terhelésünk szintjétől.

Étkezés

Sokat vitatkoznak azon, hogy táplálkozási szokásaink mennyire befolyásolják vitalitásszintünket, azaz mennyire helyes például a vegetárius életmód, vagy hol kell meghúzni a határt a különböző ételek fogyasztásában. Sokan esküsznek arra, hogy bármiféle hús fogyasztása igen káros a szervezetnek, mások pedig azt mondják, hogy csak az erősen zsíros húsok fogyasztása káros és csak az elhízást kell elkerülni.

A mérési tapasztalatok nem mutatták, hogy a húsevés önmagában káros lenne és alacsony vitalitásszinthez vezet. De az igaz, hogy a húsétel fogyasztása után, az emésztés ideje alatt a vitalitásszint alacsonyabb, mert nehezebb a húsos, zsíros ételt megemészteni, mint a növényi táplálékot. általában a növényi táplálék könnyebben, gyorsabban emészthető, több vitamint tartalmaz, de itt is van egy csapda. Ha a növényeket szennyezett területeken termesztik, akkor rendkívül nagy mennyiségű ólom halmozódhat föl bennük, ami így az emberi szervezetbe jutva igen káros lehet. Sajnos gyakorlatilag nem tudunk védekezni ez ellen, hiszen nincs ráírva egy sárgarépára, vagy brokkolira annak nehézfém tartalma, ezért csak az eredményt tudjuk mérni. Azt, hogy vitalitásszintünk mekkora. Ha tehetjük, olyan helyről, olyan termelőtől vásároljunk zöldséget és gyümölcsöt, ahol tudjuk, hogy nincs a környéken szennyező nagyüzem vagy autópálya, esetleg meddőhányó, ahol nehézfémekkel szennyezett a talaj. A vegetáriusoknak ügyelni kell arra, hogy megfelelő mennyiségű vashoz jussanak a táplálékukból, de ez külön nyomelemkészítmények nélkül nehezen valósítható meg.

Ionszint

Bár nem sok embert érint, de figyeljünk a levegő ionkoncentrációjára is. Azok, akit sokat dolgoznak számítógép képernyője előtt olyan levegőt szívnak be, amelyben sok a pozitív ion, ami nem egészséges. Ma már többféle levegő ionizátort lehet kapni, vagy gyakrabban kell szellőztetni, hogy az egészséges negatív ionok koncentrációja megfelelő legyen.

Ingerzónák

Többezer éves tapasztalat mutatja, hogy a Földünkön, lakóhelyeinken lehetnek olyan zónák, amelyek kifejezetten károsak az egészségre, és ha hosszabb időt töltünk el ott, ez krónikus betegségekhez vezet. Régóta ismert, hogy vízerek fölött, különösen vízerek kereszteződése fölött nem tanácsos huzamosabb ideig tartózkodni, például ágyat vagy munkaasztalt elhelyezni. A vízerekhez hasonló negatív ingert válthat ki a hőcserélő vagy a vízzel működtetett padlófűtés is, de a nagyteljesítményű transzformátorok vagy nagyfeszültségű távvezeték is. (Ezt a hatást nevezzük elektroszmognak.) Bár a készülék önmaga nem alkalmas ilyen helyek kimutatására, azonban bioenergiaszitnünk (ha érzékenyek vagyunk ezekre a helyekre) alacsonyabb lesz az ilyen ingerzónákban. érdemes tehát kipróbálni, hogy ágyunk környezetében vagy íróasztalunknál a szokásos, vagy átlagos érték alatt van-e VQ szintünk. A szervezetünk reagál ezekre a hatásokra, és ezekben a kisterületű zónákban a szokásosnál akár sokkal alacsonyabb vitalitásértékeket is mérhetünk. Ezért lakásunk, munkahelyünk több pontját is érdemes kipróbálni, hogy nincs-e ott ilyen káros zóna és lehetőleg kerüljük ezeket a helyeket. Sajnos egyenlőre mesterségesen nem tudjuk leárnyékolni ezeket a zónákat, a legjobb ha elkerüljük őket.

Víz struktúra

Kevéssé ismert, de fontos tényező lehet a vitalitásban az általunk elfogyasztott folyadék, víz struktúrája, felépítése is. Azt gondolnánk, hogy a víz, amit elfogyasztunk teljesen alaktalan és formátlan, felépítés, szerkezet nélküli. A valóság azonban teljesen más, mert a víznek kifejezett szerkezete van. Ez annak a következménye, hogy a vízben levő hidrogén molekulák gyenge kötéseket alkothatnak egymással, és emiatt kisebb-nagyobb szabályos csoportokba rendeződnek. Attól függően, hogy milyen fokú ez a rendezettség, a víz fizikai jellemzői mérhető módon megváltoznak: például az elektromos vezetőképesség, a felületi feszültség, viszkozitás, dielektromos állandó. Látszólag ugyanolyan hőmérsékletű és sűrűségű víznél mérhető módon eltérhetnek ezek az értékek, ha különböző módon készítjük el a vizet. Ha például olvadt jeget melegítünk föl óvatosan 20 °C-ra, akkor jól rendezett, szabályos vízstruktúrát kapunk, ahol sok vízmolekula kapcsolódik egymáshoz. Ez a szerkezet nagymértékben hasonlít ahhoz, ahogyan a víz a növényekben vagy az egészséges élőlényekben megtalálható. Teljesen más, rendezetlen struktúrához jutunk akkor, ha például mikrohullámú sütővel hevítjük a vizet hosszabb időn keresztül, majd úgy hűtjük le 20 °C-ra. Ebben az esetben a víz fizikai paraméterei mérhető módon eltérnek attól, amit az előbb említett esetben kapunk. érdekes, hogy a vízmolekulában lévő két hidrogénatom magjának (spinjének) is szerepe van a szerkezetben. Az a hasznos és jó, ha mindkét proton forgási iránya azonos, s úgy tűnik káros, ha ellenkező a forgásirányuk.

A víz felépítése, szerkezete is alapvetően befolyásolja vitalitásunk értékét. Mára már többféle elektromos és mágneses vízkezelési módszer is kialakult, amelyekkel például a növények növekedése nagymértékben gyorsítható, vagy ember számára is jóval egészségesebb, kedvezőbb szerkezetű vízhez juthatunk. A gyümölcsfogyasztásnak az is egyik nagy előnye, hogy a vitaminokon, nyomeleken kívül ilyen rendezett szerkezetben kapjuk a vizet, ezért jóval könnyebben felszívódik, beépül szervezetünkbe. Talán nem véletlen, hogy a rákos daganatokban teljesen más tulajdonságú, rendezetlen vizet találunk, míg az ép szövetekben szabályos, rendezett a szerkezete. Ezért ha tehetjük, szerzzünk be olyan készüléket, amely a víz szerkezetét például mágnesezési eljárás segítségével rendezi. Ha ilyen nem kapható fogyasszunk minél több gyümölcsöt. Jó tudni, hogy ezek jobbak lehetnek, mint esetleg a konzervként előállított, hőkezelt gyümölcslék. Jelentős javulás érhető el a vitalitásszintben, ha kipróbáljuk a fenti módszereket, hiszen mindenkinél ott jelentkezik a legnagyobb javulás, ahol a problémái, a “szűk keresztmetszete” megszűnik. Ha valakinél például nyomelem hiány miatt volt alacsony a vitalitásszint, akkor egy nyomelemkúra hatására jelentősen emelkedhet, de lehet, hogy megfelelő testtartás vagy a természetes alvásritmus beállítása után fog megemelkedni. Sajnos nincsen mindenki számára biztos recept, hiszen minden ember más, mindenkinek más és más a környezete, így egyénileg kell kipróbálni a számára legmegfelelőbb étrendet és életmódot, életstílust, amely mellett maximális a vitalitása, az egészsége, versenyképessége. Megéri törődni a szervezetünkkel, mert a betegségeket így meg lehet előzni, és ez jóval olcsóbb mint a beteg szervezet gyógyítása.

Egyéb módszerek

További módszerek is léteznek még a vitalitás fokozására, és sokféle módszert tudunk kombinálni. érdekes hatások, jelentős javulások állhatnak be például télen, a fényszegény időszakban, ha a napfényhez hasonló fénysugárzást kapunk megfelelő mennyiségben, de szín és aromaterápia is javíthat hangulatunkon, valamint kedvenc zenénk hallgatása is sokat segíthet rajtunk. érdemes kipróbálni a talpmasszázst is, mint igen hatékony regeneráló módszert.

Vitalitás : nincs maximum

Mi tekinthető az egészség maximumának? Tulajdonképpen nincs felső határ, de nagyon elégedettek lehetünk, ha sikerül a 200%-os VQ-szint fölé jutnunk, a zöld lámpák mezejére, az már kirobbanóan jó forma. Jó, ha valahol a 100%-os és 200%-os érték között vagyunk, és különösebb bajunk abból sem származik, ha nagyobb erőfeszítések, nehéz periódusok idején egy-két hétre a 100%-os szint alá kerülünk. De mindenképpen érdemes magunkra odafigyelni, ha huzamosabb ideig az 50%-os szint alatt van a VQ-értékünk, mert az már csökkent teljesítőképességet jelent, hosszabb távon kisebb-nagyobb betegség léphet fel, vagy már kifejlődőben levő betegség első tünete. Ez a készülék preventív jellegű, a megelőzésben hasznos, s már akkor mutatja a közelgő gondot, bajt, amikor még semmilyen szervi tünet, elváltozás nem mutat erre. Többször tapasztaltuk, hogy közelgő influenza esetén a VQ-érték a láz megjelenéase előtt egy-két nappal drasztikusan leesik, bár ekkor még semmit nem lehet kimutatni. A láz és a heveny priódus eltelte után a lábadozás során 3-4 nap kell még, míg a szervezet regenerálódik, vitalitása javul, 100%-hoz közelít, helyreáll, de ezután is nagyjából egy hét kell általában, mire a vitalitásérték újra a 100%-os szint fölé kerülhet. Azokon a napokon, amikor alacsony a vitalitásszintünk, ha lehet kerüljük a nagyobb fizikai vagy szellemi megerőltetést, fontos döntések meghozatalát, fárasztó autóvezetést, sok későbbi gondot lehet így elkerülni.

Az agyféltekék hatása

Általában az az egészséges, jó helyzet, ha mindkét kezünkkel külön-külön nagyjából azonos vitalitásértéket mérünk, ám ez kevés embernél valósul meg. általában csak egyik kezünkkel haladjuk meg a 100%-os VQ szintet, a másik kézzel gyakran előfordul, hogy az átlag alatti értéket érjük csak el. A mérések során az a tapasztalat alakult ki, hogy akiknek jobb kézzel sikerül magasabb fordulatszámot elérni, azoknak a bal agyféltekéjük az aktívabb. Az emberknél a bal agyfélteke általában az analitikus, az elemző funkciókat látja el és itt helyezkedik el a beszédközpont is. Ezért például beszéd közben alacsonyabb vitalitásértéket tapasztalunk, hiszen ilyenkor ha úgytetszik az energia egy része a beszéd kialakítására, szabályzására megy el. általában a figyelmes, elemző munkával foglalkozó embereknek magasabb a VQ értékük jobb kézzel : például mérnököknek, kutatóknak vagy sakkozóknak, vagy bárkinek, akinél nagyon fontos az aprólékos, logikus gondolkodás. Az emberek másik része viszont bal kézzel ér el magasabb fordulatszámot, ezeknél a jobb agyfélteke az aktívabb. A jobb agyféltekére jellemző az intuitív gondolkodás, a művészi látásmód, a holisztikus szemlélet. általában a nőknél a jobb agyfélteke fejlettebb. A valódi balkezeseknél is jellemző, hogy bal kézzel magsabb fordulatszámot érnek el, mint jobb kezükkel.

Általános tapasztalat volt, hogy a nyitottab, könnyebben oldódó, barátságosabb, pozitív gondolkodású embereknél magasabb VQ-értékeket lehetett mérni, mint a visszahúzódó, a félénk, pesszimista, zárkózott embereknél. Személyiségjegyeink tehát visszahatnak az egészségünkre is, már csak ezért is megéri barátságosabbnak, vidámabbnak lennünk, hiszen valahol ezeket a funkciókat is a jobb agyfélteke szabályozza.

A mérések tapasztalata mutatta, hogy a sikeres üzletembereknek nagyon magas VQ-értékük van, igen gyakran a 200%-os szint fölött. Ezeknél az embereknél mindkét agyfélteke rendkívül aktív és kiegyensúlyozott, nagyjából azonos értéket ad a jobb- és balkéz is. Az erős analitikus képességű matematikusok, sakkozók vagy az élményre, művészetre specializálódott festők, zenészek megélhetnek egy-egy fejlett agyféltekével. Az üzletembereknek azonban fontos az intuitiv készség, amely a jobb agyféltekére jellemző, de az analitikus elemzőkészség is, amely a bal agyféltekére jellemző.

Általában elmondhatjuk, hogy az az egészséges, ha valaki agyának mindkét féltekéjét fejleszti, hiszen ezek összekapcsolódásából, harmóniájából alakulnak ki az igazán jó teljesítmények, a magas kreativitás. Az igazán sikeres ember mindkét agyféltekéjét intenzíven használja és természetesen jó gazdája testének is.

Egészségügyi szempontból azt mondhatjuk, hogy elegendő, ha valaki egyik kezével tartósan néhány percig a 100%-os VQ-érték fölötti teljesítményt tud mutatni. Persze az a legjobb, ha valaki mindkét kezével 100%-os teljesítmény fölött tud maradni. A magas vitalitás önmagában nem cél, hanem eszköz, lehetőség a teljesebb, egészségesebb élethez.

Forgási irány

Nagyon kevesen el tudják érni, hogy a kerék forgási irányát akaratukkal befolyásolják. Ez különlegesen nagy és nehéz mentális teljesítmény. Arra sokan képesek, hogy tetszés szerint leállítják a kereket gondolataik segítségével, majd újra fölgyorsítják, de kevesen tudják tetszés szeritni irányba forgatni. Még kevesebb ember tudja egyszerre két készüléken mindkét kezével tetszés szerinti irányba forgatni a kereket. Ez a képesség olyan ritka, mint a fehér holló, és csak kitartó, szívós mentális gyakorlatok sorával lehet elérni. Aki ennek birtokában van, az energiáinak mozgását tetszés szerint uralja, s elvileg ezt gyógyításra is használhatja.